Jogszabály minden orvos számára kötelező feladatként írja elő betegeinek nyilvántartását. A 83/1954. Eü.M.sz. utasítás: egységes fogászati kezelőlap és –napló alkalmazását vezette be, melyek ki nem selejtezhető okiratok, vagyis ezeket a fogorvos köteles megőrizni.
A fogazat állapotának nyilvántartására hazánkban a Zsigmondy által 1861-ben javasolt rendszer terjedt el.
Szokásos még a kvadránsok szerinti számozás és ezen belül a fogak számozása. Így pl. 16-os jelöli a jobb felső hatos, a 37-es a bal alsó hetes fogat.
A nyilvántartásban számos fogorvos egyéni jelzést is alkalmaz, illetve olyan anatómiai sémákat használ fel, melyeken az elvégzett munka (pl. tömés) pontos elhelyezkedése könnyen bejelölhető.
Nyilván kell tartani a beteg személyes adatait, a felvételkori fogászati státuszát, és az elvégzett kezeléseket. Szerencsés lenne a mindenre kiterjedő, részleges fogászati status rögzítése, úgy mint:
a. fogak színe
b. zománc állapota
c. fogak alakja
d. fogak helyzeti, számbeli eltérései
e. pathológiás jelenségek
f. már meglévő fogkezelések nyomai
g. lágyrészek különleges sajátosságai
Sajnos erre a mindennapos fogorvosi gyakorlatban nincs sem idő, sem mód, sőt ilyen részletes leírásra a rendszeresített naplóban hely sincs.
A fogorvosok az esetek többségében csak az általuk végzett beavatkozásokat jegyzik fel. Így feljegyzéseik utólagos személyazonosításra csak szerencsés esetben alkalmasak. Kedvező tendencia, hogy a fogászati betegellátásban is elterjedőben van a számítógépes adatrögzítés és nyilvántartás, amely pontos, nagy mennyiségű információ szakszerű tárolását teszi lehetővé. Előremutató az is, hogy a fogszabályozással, fogbeültetéssel foglalkozó orvosok általában hosszú ideig megőrzik betegeik fogazatának gipszmintáját, panoráma röntgenfelvételét.
A nyomozóhatóság jogosan igényli a fogorvosok segítségét ismeretlen halottak személyazonosítására, és eltűnt személyes körözése során.
A fogazat állapotának nyilvántartására hazánkban a Zsigmondy által 1861-ben javasolt rendszer terjedt el.
Szokásos még a kvadránsok szerinti számozás és ezen belül a fogak számozása. Így pl. 16-os jelöli a jobb felső hatos, a 37-es a bal alsó hetes fogat.
A nyilvántartásban számos fogorvos egyéni jelzést is alkalmaz, illetve olyan anatómiai sémákat használ fel, melyeken az elvégzett munka (pl. tömés) pontos elhelyezkedése könnyen bejelölhető.
Nyilván kell tartani a beteg személyes adatait, a felvételkori fogászati státuszát, és az elvégzett kezeléseket. Szerencsés lenne a mindenre kiterjedő, részleges fogászati status rögzítése, úgy mint:
a. fogak színe
b. zománc állapota
c. fogak alakja
d. fogak helyzeti, számbeli eltérései
e. pathológiás jelenségek
f. már meglévő fogkezelések nyomai
g. lágyrészek különleges sajátosságai
Sajnos erre a mindennapos fogorvosi gyakorlatban nincs sem idő, sem mód, sőt ilyen részletes leírásra a rendszeresített naplóban hely sincs.
A fogorvosok az esetek többségében csak az általuk végzett beavatkozásokat jegyzik fel. Így feljegyzéseik utólagos személyazonosításra csak szerencsés esetben alkalmasak. Kedvező tendencia, hogy a fogászati betegellátásban is elterjedőben van a számítógépes adatrögzítés és nyilvántartás, amely pontos, nagy mennyiségű információ szakszerű tárolását teszi lehetővé. Előremutató az is, hogy a fogszabályozással, fogbeültetéssel foglalkozó orvosok általában hosszú ideig megőrzik betegeik fogazatának gipszmintáját, panoráma röntgenfelvételét.
A nyomozóhatóság jogosan igényli a fogorvosok segítségét ismeretlen halottak személyazonosítására, és eltűnt személyes körözése során.
Iwiw 
Facebook